A klasszikus vízmérlegszámítási módszeregy adott területre a hidrológiai körfolyamat elemeivel, és a
C (csapadék) = P (párolgás) + L (lefolyás) + B (beszivárgás) egyenlettel számol. Ennek az egyszerű
egyenletnek a finomításával, és az elemekre vonatkozó törvényszerűségek megállapításával
foglalkoztak neves hidrogeológusok (Kessler, Maucha, Böcker).
Kessler H. a Várhegyen készített számításait vetette össze az üregekben végzett méréseivel. Az
eredmények eltérését egyértelműen a közművek veszteségei okozták. Ezen veszteségek
számszerűsítését, és a nagyságrendjükre vonatkozó számítási mód kidolgozását sikerült
megvalósítanom a budai Várhegy hidrogeológiai vizsgálatakor.
Az urbanizációs hatásokat figyelembe vevő vízmérleg számítási módszer első lépése az összes
lehetséges vízadat beszerzése és rendszerezése. Ezek a geológia, geotechnika, meteorológia és a
közművesítés tárgykörébe tartoznak.
Egy adott településen a természetes eredetű víztípusok a következők lehetnek: csapadék, lefolyás,
párolgás, beszivárgás. Mesterséges eredetű vizek a közművek veszteségei: vezetéki víz, szennyvíz,
távhő vize. Mindkét csoportba tartozó víz megjelenési formája számtalan lehet: források és
vízkilépések, geotechnikai fúrásokban megjelenővíz, pincevizek (rendszeres és állandó elöntések),
fúrt és ásott kutak vizei, talajvízszint-észlelő kutak vize, szivárgórendszerek vizei.
Látható, hogy ez a csoportosítás nem a klasszikus hidrológiai rendszerezés (felszíni-, felszín alatti-,
talaj-, réteg-, stb vizek) szerint készült, hanem a mérhető és megfigyelhető adatok legegyszerűbb
csoportosíthatósága szerint. Az egyes típusok eredete részben, vagy teljes egészében megegyezhet.
Például egy városi hegyoldalban kilépő természetes forrás vizéhez hozzáfolyhat közműveszteségből
származó víz, illetve fordítva, egy vízkilépésnél, ahol egy tartósan nem észlelt vízvezetéki illesztési
hibából származó vízhez keveredhet csapadékeredetűbeszivárgásból táplálkozó víz.