A Kárpát-medence, s így hazánk vízkészleteinek jövőjét –mennyiségi és minőségi
aspektusból elemezve- különböző külső és belső környezeti, társadalmi, politikai folyamatok
kombinációja határozza meg, mint például a globális változások (beleértve a klímaváltozást),
a népességnövekedés, a földhasználat-változás, a terület- ill. településfejlesztés, a szennyezés
kibocsátások kontrollja, ill. a gazdasági és technikai fejlesztések. Az Alföld területén
különösen jelentős kihívás a szélsőséges vízkészlet-jelenségek kezelése (árvíz, vízhiány,
aszály, heves csapadékok után kialakuló lokális áradások, belvíz), melyek a jövőben a klíma-
előrejelzések szerint egyre növekvő kilengéseket mutathatnak. A területfejlesztés hatására nő
a talajvesztés; a beszivárgás és vízvisszatartás mértéke csökken, amely jelentős hatással van a
felszín alatti vízkészletek megújulási képességére. Elsősorban kisebb vízfolyásainkon
érzékeny módon jelentkeznek - a terhelési kép változása miatt- a felszíni vízkészlet
elszennyeződései, megfigyelhető a diffúz terhelés növekvő aránya.
A kutatás célja olyan módszertan és vízminőségi-vízgazdálkodási döntéstámogató rendszer
kiépítése, amely megalapozza a térségi versenyképesség növelését, összefüggésben a
vízgazdálkodási-vízminőségi kockázatok csökkentésével.
A kutatott módszertan és döntéstámogató rendszer segítségével a térségi gazdasági
szereplőknek (önkormányzatok, beruházásokhoz kapcsolódó gazdasági társaságok,
biztosítótársaságok, a civil szektor) lehetősége nyílik a vízgazdálkodással kapcsolatos
döntéseik magas szintű szakmai megalapozására a költséghatékonyság, fenntartható erőforrás-
gazdálkodás növelése érdekében.
A kutatás módszere: A vázolt problémák megoldása nem elszigetelt, az egyes jelenségeket
önmagukban vizsgáló gondolkodásmódot és műszaki-tudományos megközelítést igényel,
hanem sokkal tágabb, stratégiai problémakezelést. Elemezni szükséges a mezőgazdasági
átalakulás, a vidékfejlesztési programok, a lakossági fogyasztási és alkalmazkodási szokások,
a szennyezőanyag kibocsátások változása, az éghajlatváltozásból eredő szélsőségek
összefüggéseit, és kockázatokat, bizonytalanságokat erősítő hatásait.
A megoldás: a vízgazdálkodási szélsőséges események, kritikus szennyezőanyag terhelési
forgatókönyvek, és a területfejlesztés, egyes szektoriális beavatkozások együttes kezelése
numerikus modellben, az eszközök (gazdasági, mérnöki, területfejlesztési,
szemléletformálási) differenciálása a föld használati értékének, és a befogadók terhelési
érzékenységének függvényében. A kutatásban elengedhetetlen a károk és kockázatok hosszú-
távú felmérése és értékelése, az alternatívák/forgatókönyvek mentén való gondolkodás, a
vízkészlet egészének tükrében.